Iskolaérettségi teszt szülőknek  

/A kérdéseket összeállította Sziliné Pápai Gyöngyi gyógy- és fejlesztőpedagógus/

A hat éves gyermekek szülei a nyár környékén össze­­szorult szívvel néznek egymásra és kérde­zik:

 Mi tévők legyünk? Bírni fogja az iskolát?

 A kérdés jogos és nem egy­szerű a válasz.

 

Mit kell csinálnia a gyermekemnek?

1. el kell viselnie, hogy távol van a szeretteitől
2. el kell viselnie az idegeneket. Tudnia kell, hogyan közeledjen a társaihoz, és hogy az idegenekből barátok lehetnek.
3. el kell viselnie a tömeget
4. el kell viselnie a kritikát
5. váltakozó mennyiségű dicséret mellett kell dolgoznia
6. egyedül kell dolgoznia
7. nyugodtan egy helyben kell ülnie és csendben figyelnie
8. ki kell tudnia fejezni szavakban, hogy mit szeretne
9. birtokában kell lennie a szükséges készségeknek

 

Iskolaérettség,

avagy a problémák megelőzése

 

Az iskolaérettség, amely az iskolai életre való alkal­mas­ságot jelenti, 5-7 év közé tehető. Az alábbi kérdések megvála­szolásával felmérheti gyerme­ke fizikai, pszichológia és szociális érettségét. A teszt eredménye azonban csak tájékoztató jellegű! Az iskolaérettség meg­ítélésében kiemelt szerep jut az óvónőknek, akik éveken keresztül, nap mint nap követik nyomon gyermekeink fejlődését.

Ha hiányosságot tapasztalunk bár­mely területen, megoldás lehet a

JÓ Pont Alapítványnál induló iskola-előkészítő foglalkozás,

vagy szeptemberben egy  kis létszámú első osz­tály.

A fő cél azonban a probléma megelőzése. Egy jól felépített, tudatos szakmai munkában (játék, feladat, értelmi- közösségi- testi nevelés) már kisgyermek korban elindul az iskolára való felkészítés. Mind­ez lépésről-lépésre, a mindennapok minden pillanatában.

 

További kérdések az iskolaérettség területéről

 

1. Eléri-e gyermekem a 120-130 cm-es magasságot és a 20-22kg-t? Mert bár a súly- és magassághatár megszűnt, a kisebb termetű gyermek gyakran fáradékonyabb társainál.

2. Elindult-e a fogváltás? Ez a csontosodás megindulását jelzi, és az ülő- és állóképességgel van szoros összefüggésben.

3. Tud-e gyermekünk cipőt kötni? Ennek hiánya a gyengébb kézügyességre és téri tájékozódásra utalhat.

4. Jó-e gyermekem ceruzafogása? Az ehhez szük­séges izmokat a csontosodási folyamat kezdete el?tt, sok gyurmázással lehet erősíteni.

5. Mennyire összerendezett gyermekem elemi mozgása? A kúszás, mászás, lábujjon– sarkon–talpélen való járás, a szökdelés pontos kivitelezése könnyű írás- és olvasástanuláshoz vezet.

6. Jó gyermekem egyensúlyérzéke? Ez a fejlett idegrendszerre utal, melynek hiánya figyelem- és magatartászavart okoz. Gyakoroljuk a vonalon járást, a „pincérkedést tálcával.

7. Mennyire fejlett a vállöv, a könyökizület és a csuklóizület finommozgása? Ez a szépírás alapja, mely talicskázással, függeszkedéssel, később fűzéssel és ujjtornával fejleszthető.

8. Tudja-e szinkronban és egymástól függetlenül irányítani végtagjait? Ez az azonos majd ellentétes kéz-láb emeléssel, masírozással, láb köröz – kéz tapsol gyakorlatokkal fejleszthető.

9. Meg tudja-e nevezni testrészeit? Mivel a legbiztosabb pont a saját testünk, ezért ha ez bizonytalan minden azzá válik.

10. Kialakult dominanciákkal rendelkezik-e? A nem megfelelő kézzel történőírás pl. nehezíti a tanulást és diszfunkciókhoz vezethet.

11. Koordinált-e a szemmozgása? Nehezítő tényező a sok tv és számítógép használat. Szemtorna lehet a fej elmozdulása nélkül: szemmozgatás jobbra, balra, le, föl, rézsútosan.

12. El tudja-e különíteni a jobb és bal irányokat, illetve helyesen használja-e a névutókat (alatt, fölött, mögött stb…) ?

Képes-e adott mozdulatokat ill. alakokat térben (pl. építés) és síkban (pl. rajz) leutánozni?

14. Képes-e mozgássorozatok elvégzésére (pl. taps-lépés-guggolás, gyöngyfűzés) ill. rajzminták követésére?

15. Képes-e irány követésére? Itt is eleinte nagymozgásban, később finommozgásban, papíron.

16. Megfelelő-e a szem-kéz koordinációja? Ezt például célba-dobás során figyelhetjük meg.

17. Biztosan különbözteti-e meg az alakot a háttértől? (Mi van a képen hátrébb, mi előrébb? Egymásra rajzolt tárgyak elkülönítése.)

18. Felismeri-e az azonos alakokat, színeket, nagyságokat, mennyiségeket? (pl. különböző színű és nagyságú kockák válogatása.)

19. Az azonosságon túl felismeri-e a különböző­ségeket?

20. Különböző hangokat meg tud-e különböztetni egymástól? (pl. azonos hangzású szavakat: pl: kéz-kész, mind-mint)
21. Felismeri-e a rész-egész viszonyát? (pl. kis rész­le­teket megkeresni az egészen belül)

22. Megye-e a szétszedés és újra összerakás gyakorlata?

23. Képes-e az egyik érzékszerv-csatornán nyert információt másik csatornára átfordítani? (pl. mesét lerajzolni.)

24. Képes-e magát árnyaltan kifejezni? Van-e türelme másokat meghallgatni? Tud-e kérdezni? Ezeket a sok mesehallgatás, verstanulás és beszélgetés fejleszti.

25. Be tud-e fejezni önállóan egy elkezdett történetet?

26. El tudja-e helyezni magát időben és társadalmi környezetében? Ismeri-e az évszakokat, napszakokat, napok változását?

27. Tud-e szabályok szerint viselkedni a mindennapi életben és a játékban egyaránt?

28. Tűri-e a kudarcot?

29. Bizalommal fordul-e a felnőttek felé? Elfogadja-e őket?

30. Játszik-e a közösségben?

 

Iskolaérett-e a gyermekem?

A beiskolázás a legtöbb országban 5 és 7 éves kor között van. Az iskolaérettségnek van néhány olyan tipikus jele,melyek amellett szólnak, hogy a gyerekek lehetőleg csak hétéves korban kezdjék el az iskolát.

Az iskoláskorú gyerek testalkata megváltozik: karja és lába hosszabb, meg tudja érinteni bal kezének ujja hegyével jobb fülét és fordítva. Mellkasa és hasa között kirajzolódik a dereka, gyomra fölött a bordaszöglet már hegyesszögű, hasa szinte lapos. Fejének, törzsének és végtagjainak aránya a felnőttéhez közelít, melyet azonban csak a pubertáskori nagy változásokkal ér el.

Az első maradandó zápfog vagy metszőfog megjelenése jelzi, hogy a fogak zománca- mely a test legkeményebb anyaga- elkészült, és a fogképződés összességében is végéhez közeledik.

Az iskolás gyerek gondolkodása: a felébredő tudásvágy jelzi, hogy új erők állnak a gondolkodás rendelkezésére. Jellemző, hogy ebben a korban visszaszorul az utánzási kedv, ami korábban annak kifejeződése volt, hogy a gyerek túlnyomórészt csak utánzás révén volt képes “felfogni” valamit.

Szociális érettség: amikor egy gyermek képes arra, hogy beilleszkedjen egy osztály nagy közösségébe, szociális tekintetben elérte az iskolaérettséget. Ehhez hozzátartozik, hogy mások és saját érdeklődését a tanító segítségével összhangba tudja hozni. Fontos az a képesség is, hogy felszólításra “csupa fül” legyen, és kezét, lábát nyugodtan tudja tartani. Ilyenkor már nem csupán az utánzás a gyermek tevékenységeinek mozgatórugója, hanem az is, hogy figyel arra, amit a tanító mond. Így a gyerek akarata egyre jobban irányítható a felnőtt szavai által. Ösztönös, utánzáshoz kötődő aktivitása egyre csökken. A szociális érettség általában a második iskolaév végére alakul ki teljesen.

Ügyesség és nyelvi kifejezőkészség: Az iskolás gyermek többnyire már képes arra, hogy a történeteket egész mondatokban mesélje el. Minden hangzót ki tud ejteni, és tud énekelni. Választékosan ki tudja fejezni azt, amit mondani akar. Ami a testi ügyességet illeti, legtöbbjük egy kézzel fel tud dobni és el tud kapni egy labdát. Egyensúlyozni, egy lábon balra, jobbra, előre, hátra ugrálni, lábujjhegyen állni és járni is tudnak. Ujjaik egyre ügyesebbek lesznek: szalmacsillagot barkácsolnak, gyöngyöt fűznek. Ugyancsak el tudják végezni a háztartásban az egyszerűbb mindennapi teendőket: megterítik az asztalt, mosogatnak és törölgetnek, söpörnek és port törölnek. Önállóan levetkőznek és felöltöznek, kisebb gombokat is ki- és begombolnak, megkötik a cipőfűzőjüket. Ha a felsoroltak közül a gyermek valamelyikre nem képes, az még nem jelenti azt, hogy nem iskolaérett. Ha csak egy-egy területen mutatkozik elmaradás vagy fogyatékosság, az ne legyen akadálya annak, hogy a gyermeket lehetőleg a többiekkel egyidősen iskolázzák be.

 

Hazánkban törvény írja elő hat éves korban az általános iskolába való beiratkozás előfeltételeként az iskolaérettségi vizsgálatot. Ha a gyermek az orvosi vagy pszichológusi vizsgálaton első alkalommal nem bizonyult iskolaérettnek, a szülő ne sértődjön meg gyermeke helyett, mert egy évvel később kerül általános iskolába, jobb a szülőnek is és jobb a gyermeknek is.

Ilyenkor lehet segítséget kérni a Jó Pont Alapítvány pedagógusaitól, akik iskola-előkészítő foglalkozások keretén belül a gyermek lemaradásait igyekeznek fejleszteni.

Egy év alatt ugyanis nagyfokú szellemi fejlődés következik be, sorsdöntően javíthatja az idejében beiratkozott gyermek eredményét, és előnyösen befolyásolja egész életét.

Néhány jó tanács: Hogyan segíthet a szülő?

Nem biztos, hogy vigasztárgyat vihet magával az iskolába, de ha van neki ilyen, megtanulja “összekapni” magát.

2.

Lehetőséget kell teremteni arra, hogy minél többet játszhasson a kortársaival.

 

3.

Az iskola udvara ijesztő lehet. Gyakran nagy a zaj, a legtöbb gyerek nagyobb nála és rohangászik. (Utazzunk tömegközlekedési járműveken, menjünk strandra. Tapasztalja meg, milyenek a zsúfolt, zajos helyek, pl. pályaudvar, nagy forgalmú sétálóutca, bevásárlóközpont.)

 

4.

Ha a tanár nem is kritizálja, a többi gyerek igen. Ezek a kritikák lehetnek megalapozottak, de kicsinyesek és rosszindulatúak is. (A gyereknek szüksége van az önbizalmát növelő dicséretekre. Ha gyenge az önbecsülése, hamar összetörik. Még a magabiztos gyereknek is meg kell tanulnia

elviselni a kritikát. Erősítsük önbizalmát, fejlesszük önuralmát. Tanítsuk meg arra, hogyan képes bátorítani saját magát.)
5.

Bármennyire szeretnék is, a tanítóknak nincs idejük minden gyerek mindegyik lépését megdicsérni. (Mire elkezdi az iskolát, jó esetben nincs szüksége állandó biztatásra, de még mindig sokat kell dicsérni, és tudnia kell, hogy a szülei büszkék az eredményeire. De óvakodjunk a túldicséréstől is /pl. a kész képet tegyük ki a falra, ne pedig pontról pontra dicsérjük a készülő művet/)

 

6.

A kicsik a felnőttek lába alatt szeretnek játszani. (Fokozatosan le kell szoktatni őket arról, hogy mindig a szüleikkel akarjanak játszani. Várjuk el tőle, hogy kiválassza a játékát, egyedül játsszon vele és utána tegye is el.)

 

7.

A meseolvasás, a tévénézés, az autóban való utazás a házimunkában való részvétel, a fürdőkádban való játék a napi program része. A mozgékony gyerekeknek emellett zajosabb játékokra is szükségük van. (Ha megtanulja, hogy a “zajos időszakban” kiabálhat, sikítozhat és rohangálhat, képes lesz kivárni az iskolai szünetet, és akkor kiereszteni a gőzt. Gyakoroltassuk vele az asztalnál ülve evést. Meg kell tanulnia kivárni, míg rá kerül a sort, befejezni, amit elkezdett. Játsszon összpontosítást igénylő játékokat.)

 

8.

A szülők általában olvasnak a gyerekük arckifejezéséből és testtartásából, így előre tudják, hogy mire van szüksége. A tanár és a többi gyerek nem képes erre. (Várjuk meg, míg szól, még ha tudjuk is, hogy mit szeretne. Kérdezzük ki, hogy mi történt vele aznap, még ha együtt is voltunk.
Kérjük ki a véleményét, és vegyük figyelembe a kívánságait. Várjuk el, hogy mondja ki, mit szeretne, és engedjük is meg neki. Szavakkal mondja el, ha figyelemre van szüksége, ne könnyekkel vagy rosszalkodással. Mondjuk meg neki, hogy szólhat, ha egy kis babusgatásra vágyik. Ezt úgy értethetjük meg vele, hogy mi is ölelést kérünk tőle, amikor rossz a kedvünk.)
9.

Nem minden gyerek van a birtokában minden szükséges készségnek, de aki igen, az ügyesebbnek érzi magát. (Segítsünk neki önállóan dolgozni, hogy befejezze, amit elkezdett, figyeljünk oda az apró részletekre. Biztassuk, hogy tanuljon meg bánni a ceruzával, értse meg, mi az a munka.)